Pongrácz Bence vigasztalhatatlannak tűnt a kiesése után, pedig nem volt miért szégyenkeznie. Pályafutásának első olimpiáján győzelemmel kezdett, aztán a címvédő, s a nap végén már kétszeres olimpiai bajnok búcsúztatta.

A VS Dunakeszi huszonnégy esztendős sportolója a nigeri Ismael Alhassane elleni győzelemmel mutatkozott be a párizsi olimpián, aztán alul maradt a japánok szupersztárjával, Abe Hifumival szemben, így nem küzdhetett tovább.

– Az első meccs még úgy ment, ahogy azt elgondoltam. Az ellenfelem fizikálisan erős volt, de számomra kiszámíthatatlan, arra kellett figyelnem, nehogy valamivel meglepjen. Ez sikerült is – vélekedett az Európa-bajnoki bronzérmes Pongrácz Bence. – Aztán jött a második meccs, a japán, egy nagy klasszis, igazi világsztár, de úgy álltam oda, hogy ő is csak egy ember, s meg lehet fogni. De legalább is ennél sokkal jobban megszorongatni. Persze, most még friss az élmény, de nagyon csalódott vagyok. Úgy gondolom, nem lehet a sorsolásra fogni ilyen dolgokat, minden ellenfelet meg lehet oldani. Ez most nekem nem sikerült, várnom kell egy-két napot, hogy ez leülepedjen, aztán alaposan kielemezni, mit kell még jobban csinálnom a jövőben.

– Azért mégis csak az olimpiai címvédő, négyszeres világbajnok japán klasszis volt az ellenfél, vele szemben talán nem szégyen alul maradni…
– Az olimpián félre kell tenni, hogy kinek milyen eredményei vannak, ide mindenki győzni jön. Én az esélytelenek nyugalmával indultam, de nekem is ez volt a célom, hogy megragadjam a lehetőséget, nem titkolom, hogy érmet szerettem volna szerezni. De még szokni kell ezt a közeget, frissen csöppentem bele az élmezőnybe, még vannak hibáim, én is tudom, azon leszek, hogy ezeket kijavítsam, és a következő négy évben meg is mutassam, mire vagyok képes.

– Utólag talán már nincs sok jelentősége, de Abe mintha ajándékba kapta volna az első vazariját.
– Már a földön volt, próbáltam rámenni a földharchoz, s onnan húzott tovább. Meg is lepődtem, hogy vazarit kapott, mondhatjuk, hogy ez ajándék volt számára. A másodiknál viszont nagyon jól bement, nagyon jól feltépett, próbáltam lelépni róla, de annyira jól kontroll alatt tartott, hogy egyszerűen nem sikerült.

– Eredményes volt az utánpótlás korosztályokban, de aztán következett a világjárvány, s fel is hagyott az élsporttal. Most pedig itt beszélgetünk, az olimpián.
– Kétéves kihagyás után igazság szerint azért tértem vissza, hogy utólag ne maradjon bennem kérdés, mire lettem volna képes, volt-e bennem még valami.

– A jelek szerin volt.
– Igen, úgy látszik, hogy még van, remélem, még lesz is.

– Szombaton következi a csapatverseny, amelyben újabb feladatok következnek Hogyan telnek addig a napjai?
– Segítek a többieknek, akik még csak most következnek, amit csak tudok. Aztán a csapatra összerakom magam száz százalékra. Nem lesz könnyű dolgom, hiszen egy súllyal feljebb indulok majd, de igyekszem minden támogatást megadni a válogatottnak.

Forrás: judoinfo.hu