Nagy Bandor korfball szakosztályvezető összefoglalója

A tavaszi szünetben egy hetet Hollandiában, Drachten városában töltött a VSD korfball szakosztály 42 fős küldöttsége. Az utazás során a magas színvonalú szakmai programok mellett számos egyéb élményben is részünk volt.

16 órás utazás után szerda este érkeztünk meg Drachtenbe, ahol elfoglaltuk a szállásunkul szolgáló sportcsarnokot. Másnap laza átmozgató edzéssel indítottunk, miközben a szülők segítettek a csarnok körüli munkákban, ezzel egyből belopva magukat vendéglátóink szívébe. Délután drachteni városnézés és vásárlás szerepelt a programban, majd egy intenzív dobóedzéssel zártuk a napot, miközben idősebb játékosaink részt vettek a KV Drachten A1-es (azaz legjobb U19-es) csapatának edzésén. Már ezen az edzésen is látszott, hogy a mieink egyáltalán nem lógnak ki a sorból, bátran és eredményesen szálltak be a feladatokba és a játékba.

Pénteken Hollandia Velencéjét, Giethoorn-t néztük meg, a falut, ahol nincsenek utcák, csak csatornák. Így mi is hajóra szálltunk, hogy eljuthassunk a zeg-zugos csatornahálózat minden pontjára. Ezután barátaink, igazi holland farmerek hívták meg a csapatot ebédre, így bepillantást nyertünk egy holland farm életébe, simogattunk lovakat, és kaptunk egy bőséges és finom, tipikus holland ebédet is.

Este a világ jelenlegi legmagasabban jegyzett játékvezetője, Peter van der Terp tartott inspirációs beszélgetést játékosainkkal és a szülőkkel. Peter fújta a Korfbal League, azaz a holland első osztály legutóbbi két döntőjét, és azóta kiderült, hogy idén is ő vezeti a mérkőzést az Ahoy! arénában, így valóban elmondható, hogy jelenleg nincs nála jobb korfball játékvezető a világon.

Szombat délelőtt egy kalandos dobóedzés szerepelt a programban, majd ebéd után egy top holland edző, Jan Piepers jött el hozzánk, és tartott egy clinic-et a védekezésről. Ez volt talán a hét legszárazabb programja, de pont ezért roppant hasznos volt: a védekezés legapróbb részletei is terítékre kerültek, és Jan személyes visszajelzést is adott a játékosoknak, így mindenki kapott egy kis gondolkodnivalót, gyakorolni valót a következő mérkőzésekre.

Szombat este jött az utazás egyik csúcspontja: sikerült jegyet szereznünk az LDODK : PKC Korfbal League elődöntőre, így közvetlen közelről nézhettük meg a szezon egyik legintenzívebb és legizgalmasabb meccsét. Elképesztő élmény volt az 1300 fős csarnokban megélni a szurkolást, a pálya széléről nézni a meccset, és szembesülni azzal, a legmagasabb szinten mennyire dinamikus sport a korfball. A mérkőzés végén ráadásul a győztes csapat, a PKC tagjai odajöttek hozzánk, így készülhettek közös képek a legnagyobb sztárokkal.

Vasárnap a szülők szervezésében húsvétoltunk egyet, majd Harmen Fonk tartott nekünk egy edzést, amely elsősorban a passzolásról és a korfball egyéb technikai elemeiről szólt. Ebéd után pedig elindultunk Leeuwardenbe, ahol két játékosunk az NHL Stenden főiskola hallgatója immár másfél éve. Ennek köszönhetően Zsófi és Viki személyes, a szokásos turistás városnézéshez képest egész más szemléletű idegenvezetést tartott nekünk, ahol szóba kerültek a hollandiai tanulás előnyei és nehézségei, illetve bárki beszélgethetett a lányokkal arról, hogyan juthat el az ember egy holland főiskolára vagy egyetemre. Este egy kreatív csapatverseny szerepelt a műsoron, szintén szülői szervezésben, ahol kiderült, hogy a nyers tésztát nem csak megenni lehet, de sok minden másra is használható, pláne, ha van pillecukor is mellé.

Hétfőn először kitakarítottuk az egész csarnokot, meghálálandó a KV Drachten vendégszeretetét, majd jött egy újabb izgalmas program: mérkőzések a helyi korosztályos csapatok ellen. A KV Drachten igazi nevelő klub, tehát felnőtt szinten nincs a top csapatok között, ugyanakkor utánpótlásban rendszeresen az országos elitben szerepel, és már számos játékost adott a Korfbal League-nek. Ennélfogva ellenük játszani kiváló erőfelmérő. Ezért örültünk nagyon annak, hogy minden korcsoportban versenyképesek voltunk velük. U11-ben pár góllal kaptunk ki, U13-ban is szoros vereséget szenvedtünk, de a második félidőt mi nyertük. U15-ben a VSD diadalmaskodott, majd jött a nap csúcsmeccse, a KV Drachten B1 és a VSD U17 csatája.

A live streamen is közvetített mérkőzés egészen hihetetlenül indult: az első negyedben 4:1-re, és még félidőben is 6:5-re mi vezettünk. És nem csak vezettünk, de abszolút versenyképesek voltunk, és remek minőségű korfballt vittünk a pályára, dinamikus mozgásokkal, kemény, Jan Pieperstől tanult védekezéssel, kiváló csapatszellemmel. A második félidőben aztán kijött, hogy egyrészt alig volt cserénk, másrészt hogy ezt az intenzitást még szoknunk kell: elfáradtunk, lábban is, de fejben még inkább, így a végére 16:8 lett az eredmény oda. De az a tény, hogy egy félideig abszolút egyenrangú ellenfelei voltunk egy top holland csapatnak, nagyon reményt keltő a jövőre nézve. A szép számú közönségtől, és a KV Drachten szakembereitől is kaptunk egy csomó őszinte gratulációt, most már végre nem egy kedves, aranyos, de bénácska csapatnak mondtak udvarias dolgokat, hanem látható elismeréssel (és mintha némi meglepetéssel is) gratuláltak a csapat teljesítményéhez.

Ha visszanéznéd a mérkőzést, itt megteheted. Érdemes.

A fárasztó meccsek után szabad program következett, majd egy ismét nagyon erős programmal zártuk a hetet: Meike Broersma, a holland U17-es válogatott tagja tartott előadást és beszélgetést a játékosokkal arról, hogyan lehet valakiből jó korfballos. Meike-t azért hívtuk meg, mert roppant hiteles: saját erőből, még a szövetégi kapitányt is meglepve verekedte be magát az U17-es válogatott keretébe. Előadása is nagyon hiteles, nagyon szerethető és nagyon tanulságos volt: egy olyan sztori, amelyből a VSD-s játékosok is tudnak építkezni, találhattak benne roppant hasznos tanácsokat. Nem véletlen, hogy az előadás után többen is körbevették Meike-t, hogy további ötleteket kapjanak tőle a jó korfballossá váláshoz. És persze a mi U17-eseink is lecsaptak rá, hiszen van rá esély, hogy az eindhoveni Világkupán ismét találkozhatnak, sőt, akár játszhatnak is egymás ellen.

Ezzel véget is ért a hét, már csak a pakolás volt hátra, hogy azután ismét buszba szálljunk, és újabb 15,5 óra utazással hazaérjünk Dunakeszire.

A jó hír, hogy drachteni barátaink jövőre ismét visszavárnak minket, akár még nagyobb csapattal, közös edzésekkel. Így a két klub már eddig is szoros kapcsolta még szorosabbá válhat, ami, látva a klubban folyó munkát, mindenképpen nagy hasznunkra lesz.

Köszönjük a hetet a szülőknek, vendéglátóinknak, és mindenkinek, aki segített a szervezésben és a megvalósításban. És természetesen, és leginkább, játékosainknak, akik rengeteg energiát tettek ebbe a hétbe, és nagyon keményen, elhivatottan, ugyanakkor élvezettel dolgozták végig az edzőtábort.