A mozgás mindig is az életem fontos része volt. Asztaliteniszezni 9 évesen kezdtem, eleinte csak heti két edzéssel, 13 évesen már komolyabban foglalkoztam ezzel a sporttal és külön edzőkhöz jártam a nagyobb klubokba.
Váci színekben versenyezve a megyei osztályoktól kezdve az NB1-ig jutottam.
2014-ben Sopronba kerültem, mint játékos és edző az ott eltöltött két év alatt sajátítottam el az edzői alapokat, szereztem tapasztalatokat az utánpótlás nevelésben.
Dunakeszire 2017-ben kerültem eleinte, mint edzőpartner, majd mint edző. Az óvódásoktól kezdve, a nyugdíjasokig minden korosztállyal foglalkozom.
A kemény és kitartó munkában hiszek, de a sportág lélektani részét is fontosnak tartom.
Az asztaliteniszen kívül hobby szinten több sportot is rendszeresen űzök: úszás, kerékpár, futás, sí, snowboard és  tenisz.

Már gyermekkoromban elkezdtem pingpongozni, mivel a sporttal tudtam kitűnni a gyermekotthoni közegből. Fótra kerülve a Gyermekvárosban rögtön megnyertem a Gyermekváros bajnoka címet, így elküldtek járási versenyre, ahol döntőt játszottam a Dunakeszi Kinizsiben versenyző Fodor Péterrel. Bár ő nyert de a meccs után megkérdezte, akarok-e egyesületben versenyezni, így kerültem a Dunakeszi Kinizsibe. Addig saját magamat képeztem a sportban, itt viszont már komoly, szakmai edzőt kaptam Rung Gyuri bácsi személyében. Technikai és taktikai kiképzést is kaptam ami újdonság volt, hiszen gyerekvárosi közegből nem járhatunk csak úgy ki külső egyesületbe játszani és versenyezni. Fiatal korom ellenére Gyuri bácsi később rám bízta a serdülő leány csapat edzését, mely a Budapest bajnokságban szerepelt. Ebben az időszakban -1967-68 körül – nagy sikereket és eredményeket ért el a dunakeszi asztalitenisz sportág, a nők NB I., a férfiak NB II-ben játszottak.  Az edzéseket a régi konzervgyár ebédlőjében tartottuk . 

Felnőttként Dunakeszin kezdtem el az életet, sok barátot szereztem, támogattak sportban és magánéletben egyaránt. Katonaságba vonulásommal az asztalitenisz szakosztály is megszűnt, így több mint 40 évig nem volt Dunakeszin pingpong élet. Nyugdíjasként elhatároztam, hogy gyerekekkel fogok foglalkozni az általános iskolákban, hogy újra visszahozzam és megszerettessem a gyerekekkel ezt a a gyönyörű sportágat. A Széchenyi Iskola Posta utcai tornaterme volt a kezdet, majd a Fazekasban és a Szent István iskolákban is indítottam foglalkozásokat. Az önkormányzat segítségével már kifejezetten versenyzésre is nevelhettem a gyerekeket. Egyre jobb eredményeket értünk el (Budapest felnőtt kerületi bajnokság első helyezettje), így elindulhatott a szélesebb körben történő terjeszkedés Dunakeszin. A  várostól a mai Földhivatal épületének első emeletén egy 300 nm-es termet kaptunk, ahol már 6 asztal is elfért és komoly szakmai munkát kezdhettünk el. Itt már tudtunk versenyeket is rendezni, mivel megfelelt a MOATSZ szabványainak. 2011-től  2017 év végéig vezettem a szakosztályt, majd Lindner Ádámnak adtam át a stafétát. Most már mint tiszteletbeli szakosztályvezető vagyok jelen a teremben, kedvtelésből játszhatok, kikapcsolódom, úgy érzem megvalósítottam azt az álmomat, hogy 40 év után ismét felélesztettem a pingpongot Dunakeszin!

Zachar Márk
edző